Az egykor a Velencei-tóval egybefüggő élőhelyet alkotó Dinnyési-fertőt a 19. század második felében épült Déli vasút vonala, majd a 20. első felében kiépített 7-es főút választotta le a tóról. A kedvezőtlen változás ellenére a Herman Ottó, Chernel István és más tudósok, írók tollából jól ismert természeti értékek megmaradtak. Ezért jött létre 1958-ban a Velencei-tavi Madárrezervátum Természetvédelmi Terület a Velencei-tó nyugati végében, majd tőle délre 1966-ban a Dinnyési-Fertő Természetvédelmi Terület. A Dinnyési-fertő a Velencei-tó vízfeleslegét levezető Dinnyés-Kajtori-csatorna két oldalán elterülő, fokozottan védett, a ramsari egyezmény hatálya alá eső terület. Vizein, nádasaiban számtalan madár talál ideális fészkelő és táplálkozó helyet. A tavaszi, de különösen az őszi madárvonulás idején hatalmas récetömegek, s több ezres vadlúdcsapatok lepik el a vízfelületet. Az egyetlen Magyarországon fészkelő lúdfaj, a nyári lúd rendszeresen költ a fertőn. Az itt költő gémfélék között megtalálható többek között a nagy kócsag, a kanalasgém és a bölömbika. A parti területeket sziki vegetáció borítja. A nedvesebb helyeken sok a sziki őszirózsa, a sziksótól fehérlő részeken pedig sótűrő fajok élnek. A Fertő legnagyobb része fokozottan védett, ezért csak szakvezetéssel látogatható, de a 2010-ben kialakított Madárdal tanösvényen bárki bepillantást nyerhet a Fertő élővilágába.
