Gárdony településszerkezetét a múlt század közepéig hagyományos, fésűs beépítés jellemezte, vagyis az utcára merőlegesen álló, szinte egyforma parasztházak úgy sorakoztak, mint a fésű fogai.
Milyen volt egy tipikus gárdonyi parasztház? Vályogtéglából vagy döngölt, 60-70 cm vastagságú földfalakból épült, nádtetős (esetleg pala vagy cseréptetős), tornácos, hosszú épület volt, az utcára néző egy vagy két, kis méretű, pallótokos ablakkal, melynek külső ablaktáblái kifelé, belső táblái befelé nyíltak. A ház hosszabb oldalán, az udvar felől sok helyen tornác futott végig, rendszerint nyolc (esetleg hét vagy kilenc) tornácoszloppal. A tornácról nyílt a bejárat a ház középtáján, egy rendszerint bélelt tokos ajtón. A belépő a ház központi helyiségébe, a pitvarba érkezett. Ez volt a „nappali”. Egybenyílt az ajtó nélküli füstös konyhával, amely fölé hatalmas vályogkupolaként borult a szabad kémény, amit külön keresztgerendával is alátámasztottak. Ez a hatalmas kürtő vezette ki a padláson át a szabadon
fölszálló füstöt, ami a konyha tűzhelyén keletkezett. A padló döngölt föld, vagy – főleg a szobákban - palló burkolatú volt. A mennyezeten fagerendák tartották a fölülről ráhelyezett deszkázatot. A pitvarból az utca felé nyílt a tisztaszoba, a másik oldalra pedig a hálószoba. A ház folytatásában további gazdasági helyiségek és tároló épületek álltak. Az istállók és ólak külön épültek. Minden udvarban volt gémeskút vagy kerekes kút. Jellegzetessége volt a gárdonyi portáknak a háztól függetlenül, kőből rakott pince, amelynek kiálló lejárata, gádora mindig az udvar belseje felé nyílt, és a pince csak a talajszintből kiemelkedő, földdel borított, púpos hátát mutatta az utcának. Dinnyésen sok háznál fennmaradt jellegzetesség a nyári konyha, a lakóháztól külön álló kis építmény.
Mindezek a jellegzetességek sajnos ma már egyetlen portán sem léteznek a hajdani egységben, de töredékekben még igen. Szerencsére még található Gárdonyban húsz-harminc olyan lakóház, amely őrzi a helyi népi építészet jegyeit. Legszebben talán a Babits Mihály utca 11-ben. Az itteni parasztházban őrződött meg az utolsó gárdonyi szabad kéményes füstöskonyha. A Babits Mihály utca 7-ben egy szépen megőrzött, tornácos parasztház áll,
nyolc tornácoszloppal. Jelenlegi tulajdonosa nyaralónak használja, de láthatóan ügyelve arra, hogy a ház és környezete őrizze a valamikori falusi porták diófás, nyugalmas hangulatát. A Bóné Kálmán utcában, a település hajdani főutcáján számos, népi jegyeket viselő lakóház mellett a 28. szám alatt egy régi, nádtetős fészer, az 59. szám alatt pedig egy gémeskút is fennmaradt. Szép, régi pincét találhatunk még például a Posta utca 29-ben. A régi Gárdony népi építészetéből további példákra lelhetünk a Kossuth Lajos, a Rákóczi, a Vörösmarty és az Arany János utcában is. Dinnyésen a Gárdonyi Géza utcában 120 éves, a Petőfi, a Rákóczi, az Ady és a Rózsa utcában 80-90 éves parasztházak is találhatók még.
