A híres operettszerző, slágergyáros Eisemann Mihálynak (1898-1966) és családjának kötődése Gárdonyhoz immár közel egy évszázados történet. A még sikerei kezdetén álló ifjú zeneszerző 1928-ban, az elsők között vásárolt villatelket az akkor megkezdett gárdonyi parcellázásokból. Egyszerű villája a Kemény Zsigmond utca és az V. utca sarkán épült fel. Nyaralója építésének idején, 1929-ben mutatták be első sikeres operettjét, a Miss Amerikát.
Eisemann minden nyarat itt töltött a tónál és itt is nap mint nap gyakorolt, komponált az ebédlőben felállított pianínónál. A gárdonyi élmények nyilvánvalóan beszivárogtak alkotásaiba, bár konkrétan Gárdonyról szóló művéről nem tudunk. A családi emlékezet és a régi társaság tagjai szerint a gárdonyi nyarakon született a Holdvilágos éjszakán, a Bőg a tehén, a Fekete Péter, a Handabandi és megannyi máig dúdolt dal. A harmincas években és a negyvenes évek elején az egyik legnépszerűbb magyar slágerszerző volt, több mint harminc operettet, kétszáznál is több dalt írt és vagy két tucat filmhez komponált zenét. Egy részét minden bizonnyal Gárdonyban.
A helybeli nyári társasági életnek egyik középpontja volt. Játszott fürdőegyesületi összejöveteleken, jótékonysági koncerteken (például a helyi katolikus templom építését támogató rendezvényen, amelyen lányai is felléptek). Villájában is szervezett zsúrokat, amelyre az egész tókörnyékről jöttek fiatalok. Természetesen a korabeli színészvilág színe-java is megfordult nála: Jávor Pál, Páger Antal, Komár Júlia, Kiss Manyi. Az emlékezők szerint Rökk Marikával itt próbálták a Zsákbamacska című operettet, Bársony Rózsival és Dénes Oszkárral pedig az Én és a kisöcsémet. Egyik szövegírója, Zágon István szinte itt lakott. Dékány András író is rendszeresen átjárt Agárdról. De nemcsak a felszabadult munka és a társaság tartozott Eisemann Mihály nyári örömei közé, hanem a természet is: a napfény, a víz, a kirándulás. A tóparti széna illata éppolyan örömöt okozott neki, mint a Sirály strandon való fürdőzés, vagy a hajókirándulások a tavon.
A háború után alig kapott megbízást, ekkor évekig ismét bárzongoristaként dolgozott. Nyaranta a gárdonyi Karsay cukrászdában játszott, amelynek épületét – a szájhagyomány szerint - az ő zongorája miatt toldották meg egy félkör alakú bővítménnyel. Haláláig szívesen jött a gárdonyi nyaralóba, amelyet a család később is megtartott, kötődésük a településhez megmaradt. Leányai a 2000-es években az Eisemann-villát márványtáblával is megjelölték.