Gárdony városképi jelentőségű épülete a második vágánypár kiépítése után, 1940-ben épült, a modern népiesség jegyében. Tervezője, Miskolczy László (1900–1974) a Magyar Ház Baráti Körének tagja volt. Ez az értelmiségi csoport a magyar népi építészet jegyeinek felhasználásával képzelte el az építészet megújítását, jórészt a Bauhaus-szal fémjelzett „kockastílus” ellenhatásaként. A gárdonyi állomáson is megfigyelhetők e törekvés hatásai, a népies jegyek: a kettős oszlopokkal kialakított tornác, a vízcsendesítős nyeregtető, a zsalugáteres ablakok, a terméskő lábazat. Az állomásépület többször esett át felújításon, kisebb átalakításon, de lényegében eredeti formáját őrzi.
