Halgazdazdálkodás és halhagyományok

Szerző: Csordás Lajos
Ábrázolt személyek: Solymos Ede, Fényes Elek
Ábrázolt helyszinek: Dinnyés, MOHOSZ
Kapcsolódó dokumentumok:
Leírás

Gárdony ősi mesterségei közé tartozott a halászat. Jogával a tóbirtokosok rendelkeztek,Gárdonyban a közbirtokosság, Agárdon a Nádasdy-uradalom, Dinnyésen pedig a Felsőörsi prépostság. Településenként néhány család foglalkozott halászattal. Módszerei, eszközei azonosak voltak a Velencei-tó többi településének halászati eszközeivel, amelyet először Herman Ottó írt le 1887-ben, majd 1948-50-ben Solymos Ede kutatott és gyűjtött be a székesfehérvári múzeum számára Diószegi Vilmossal. Az ősi speciális eszközök között említik például a varsát, a szigonyt (amelyet 1882 óta tiltottak) és mint jellegzetes velencei-tavi eszközt, a zsákos fenéktapogatót.

A Velencei-tó halairól először Fényes Elek számolt be 1836-ban: „Benne csuka, ponty, sügér, kárász bőven találtatik”. Az elmúlt két évszázadban született feljegyzések és kutatások összesen 28 halfaj jelenlétét mutatták ki. Ezek közül több telepített. Érdekes például, hogy az olykor kapitális méretűre növő harcsák első példányait csak az 1920-as években telepítették a tóba. Solymos Ede szerint a halászok meg is ijedtek első kifogott példányaitól. Egy 2017-es faunavizsgálat szerint ma a leggyakoribb halak sorrendben: a bodorka, a küsz, a vörösszárnyú keszeg, az ezüstkárász, a naphal és legismertebb, legnépszerűbb halunk, a ponty. A Dinnyési Tógazdaságban, amely Magyarország első halkeltetője, 1963-ban szaporították az országban először nagyüzemileg a helyi tájfajtát, a dinnyési tükrös pontyot, mely államilag elismert, hungarikum-listás halunk. A dinnyési tükrös ponty az akkori kornak megfelelően magas hátú,
jó húshozamú, pikkely nélküli halként lett kitenyésztve, ami a mai napig is megőrizte a hagyományokhoz hű hírnevét, bár ma már a kor igényeihez igazodva a „sportosabb”, karcsúbb változatát nevelik. A fajta nemcsak a tenyésztői munkának, hanem a helyi környezeti adottságoknak is köszönheti jó hírét. Jóízű, az extenzív tartás miatt kevéssé zsíros,
ellenálló fajta. És 2016 óta külön hagyomány is kapcsolódik hozzá: október utolsó szombatján rendezik a Dinnyési Tükrös Ponty Napja nevű gasztrokulturális rendezvényt a Dinnyési Hagyományőrző Központban, a Dinnyési Halivadéknevelővel közösen. Hasonlóan a hal ünnepe részben az agárdi Hal-Vad- Bor- és Pálinka Fesztivál is.
A halászatot a tavon 1974-ben kormányrendelettel beszüntették, a Velencei-tó horgászvíz lett. A helyi horgászélet fő bázisa a dinnyési MOHOSZ központ és kikötő, illetve a tavat rendszeres halutánpótlással ellátó ivadéknevelő telep. A halászat régi fortélyait még őrzi, tudja néhány öreg halászember. Emléket állít e mesterségnek a 2014-ben felavatott gárdonyi Halász Jancsi című szobor is. A tó halaiból kis bemutató látható továbbá az agárdi hajókikötőnél lévő akváriumban.




© 2020 Gardonykultura.hu - Minden jog fenntartva!