A nád és a nádfeldolgozás hagyományai

Szerző: Csordás Lajos
Ábrázolt személyek: 
Ábrázolt helyszinek: Velencei-tó, Gárdony
Kapcsolódó dokumentumok:
Leírás

A nád nemcsak a vízi élővilág búvóhelye, a tavi ember egykori rejteke, hanem a tó legfontosabb haszonnövénye is volt, amelyet sokcélúan használtak fel a régiek. Az ötvenes évek előtt 4,8 négyzetkilométernyi tófelület, s ebben 1,6 négyzetkilométernyi nádas tartozott Gárdony, Agárd és Dinnyés területéhez a Velencei-tó 9,9 négyzetkilométernyi nádasából. A gárdonyi részt a háború előtt a református egyház, az agárdi részt a Nádasdy-uradalom, a dinnyési részt a Felsőörsi prépostság birtokolta. A „nádlás” jogával rendelkező tulajdonosok felesbe, részbe adták ki területüket nádvágásra. Amikor a tó vize keményen befagyott, kezdődhetett a nádverés, vagyis az aratás. Kétféle eszközt használtak a vágáshoz: a gyalászkát és a tolókaszát. A gyalászka régi kasza hegyéből készült, botra erősített pengedarab volt, amivel kissé előre hajolva, húzó mozdulattal lehetett a csomóba markolt nádat „bicsakolni”, azaz vágni. A másik eszköz, a tolókasza tulajdonképpen egy tolószánkó volt, amelynek az elejére, alacsonyan elhelyezve vágópengét illesztettek.

Sok tóparti embernek adott munkát, téli keresetet, építőanyagot a nádaratás. A XIX. század végétől a velencei-tavi nád exportcikként eljutott Nyugat-Európába is. Az 1947-es államosítás után tisztán üzemi nádtermelés folyt a tavon, amelynek termékei a hagyományos tetőfedőnád mellett a nádszövet, a nádpalló és a kertészeti takarónád volt. Az aratás a 60-as évektől már kombájnnal folyik, amely egy nap akár 30 ezer kévét is le tud vágni.

Mire használták a nádat? Hagyományosan leginkább tetőfedésre, amit ügyes kezű parasztemberek végeztek. A nádtető rakásának megvoltak a sajátos szerszámai: a cuca, a sulyok, a kefe, a macska. Nádat használtak vékonyabb, sárral tapasztott falak építéséhez, készült belőle kerítés is (de nem utcai). Zöld címeréből kötöttek söprűt, hajtását pedig takarmánynak vágták. Tüzelőnek is jó volt, égették kemencében kenyérsütéskor is.

Ma már a nád nem tölt be olyan fontos szerepet, mint a hajdani gárdonyiak életében, de tetőnek még sokan használják. Tradíciói miatt, és mint a gárdonyi táj meghatározó növénye, méltán került városunk értéktárába.




© 2020 Gardonykultura.hu - Minden jog fenntartva! - design by Karma