A Brajnovits-kikötő Agárdon - épült 1972-ben

Leírás

A tópart mai partvonala beton partfalakkal, Agárdtól Sukoróig 1962 és 1987 között épült ki, mintegy 23,5 km hosszan. A parton tizennyolc csónakkikötő létesült, köztük a Napsugár strand előtti, melynek öblét és partfalait 1972-ben kivitelezték 388 méter hosszúságban. Stégjeinél 220 csónakhelyet alakítottak ki.

„A Velencei-tavon létesített kikötők a tóba ömlő vízfolyások torkolati részén épültek és épülnek. Ezzel a módszerrel a vízfolyásokon bejövő hordalék nem közvetlenül a tóba jut, hanem egy mesterséges medencébe, így csökken a tó közvetlen terhelése. Hátránya viszont az, hogy feltöltődésük miatt a kikötők újbóli kotrására időnként szükség van” - olvasható a Vízügyi Közlemények egy 1989-es tanulmányában. Ezt a modellt követte az agárdi csónakkikötő is, amely a csapadékvízelvezető Brajnovits-árok torkolatánál épült. Ezért kapta végül a Brajnovits-kikötő nevet.

Ki volt Brajnovits?

Nyilván az olvasóban is felmerül a kérdés: de ki volt Brajnovits? A válasz talán túlzottan is egyszerű: Brajnovits István a vízügyi igazgatóság székesfehérvári főmérnökségének technikusa, építésvezetője volt, aki a hatvanas évek közepétől irányította az agárdi partfalépítés munkáit. Ha elgondoljuk, hogy a Velencei-tó több mint húsz évig tartó part- és mederrendezése milyen hatalmas munka lehetett, akkor mondhatjuk úgy is, hogy ennek a küzdelemnek az egyik hőse volt Barajnovits építésvezető. Bár neve gyaníthatólag nem a hősiesség miatt, hanem valószínűleg műszaki adminisztrációs okokból maradhatott rajta a művezetésével épült műtárgyakon. Ahogy egyébként más esetben is, például a gárdonyi Szentpéteri-árok esetében.
Az új kikötőben minden karikát, azaz minden csónakhelyet kiadtak, valaha nagyon nagy igény volt erre. Ráadásul csónakkölcsönző is üzemelt itt nyaranta.  Fénykorában, a hetvenes-nyolcvanas években képeslapok is megjelentek a rendben tartott, szép öbölről, a benne pihenő megannyi színes ladikkal. Ezekből a lapokból a városi könyvtár helytörténeti gyűjteménye is őriz néhány példányt.

Légifelvételen, 1977-ből

Fürödni tilos

A kikötő életéről is idézhetünk momentumokat. Volt például horgász évadnyitók és horgászversenyek helyszíne, 1991 júniusában a mellette lévő téren rendezték a nemzetközi szövetkezeti nap megyei rendezvényét, az utóbbi időben pedig egyebek mellett a „Hal-Vad” fesztiválok vad- és halfőző versenyeit tartották itt. Azonban - mint a fent idézett vízügyi szakmunka is jelezte - az öböl a belé torkolló árok hordalékával lassan kezdett feltöltődni, elnádasodni, beton partfalát kikezdte az időjárás, ráadásul a kétezres évekre már csónakhelyet is egyre kevesebben béreltek benne. Sorsát végül is a napjainkban folyó partfalfelújítás pecsételte meg, amikor is a tervezők úgy döntöttek, nem érdemes megtartani, s helyette egy, a partvonaltól kevésbé mélyen benyúló öblöt alakítottak ki (most ide fut be a Brajnovits-árok csatornája), s az új öbölbe egy szigetet építettek. Az egykori csónakkikötőre a feltöltött területen csak egy kintfelejtett tábla emlékeztet még, miszerint fürödni szigorúan tilos!

Képeslap 1986-ból
A feltöltött terület most

További helytörténeti fotók




© 2020 Gardonykultura.hu - Minden jog fenntartva!