A Nádasdy örökösök agárdi birtokaikat eladván 1932-ben 252 kat. holdat üdülőtelkek céljára parcelláztak ki a temető és a tó közötti területen. A területet hálós rendszerű, tóra merőleges és párhuzamos utcákkal osztották fel. A telkek 269 négyszögölesek voltak. A leendő közintézmények számára is fenntartottak szabad területeket. Az új utcák mentén fasorokat terveztek, valamint kisebb parkokat jelöltek ki. A telkek értékesítése során az adás-vételi szerződésben a tervezett nyaralóépülettel kapcsolatos kikötéseket is megfogalmaztak. A cél érdekében mintaházakat építettek.
Az 1933-ban létrejött Agárdi Fürdőegyesület is tanácsokkal látta el az új telektulajdonosokat annak érdekében, hogy a nyaralótelepen egységes, igényes településkép alakuljon ki. 1935-ben megépült a Balaton felé vezető műút, a telkek 1/3-a ekkorra már beépült. A tulajdonosok 30 ezernél több facsemetét ültettek, bevezették a villanyt, a parton strandot alakítottak ki és joguk volt saját használatú kabint felállítani. 1936-ban Agárdot hivatalosan is fürdőhelynek nyilvánították, 1944 végére 760 nyaralóházból álló telep alakult ki, amely számos építészeti és zöldfelületi értéket őriz a mai napig is.