„Abból táplálkozik a lélek, amiből örömét meríti.” Szent Ágoston szavaival szeretettel és tisztelettel köszöntöm a résztvevőket ezen a különleges eseményen a Magyarországi Alkotóművészek Közép- és Nyugat-dunántúli Társasága nevében.

Nagy öröm számunkra, hogy itt a Velence-tavi Galériában láthatja a közönség a Noé bárkáján c. Kárpát-medencei Nemezművészeti Kiállítást.
A nagyszabású vándorkiállítás ötletgazdái Nagy Mari és Vidák István, akiknek köszönhetjük Magyarországon a nemezkészítés elterjedését. A nevükhöz fűződik ennek az ősi textilkészítő mesterségnek minél szélesebb körben való megismertetése. Ők szervezték meg az első magyar nemezkészítő tanfolyamot, az I. Nemzetközi Nemezművészeti Világtalálkozó és Tudományos
Tanácskozást, az első magyar nemezkiállítást is.

A mostani kezdeményezésükre létrejött kiállítás első állomása Kecskeméten volt, amelynek szervezője és megrendezője a Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesület, ezen belül a Nemezművészeti alkotócsoport, melynek vezetője Nagy Mari.

Az agárdi tárlat után szeptemberben Székelyudvarhelyen, októberben Hajdúszoboszlón, majd Zentán látható ez a szemet gyönyörködtető anyag. E különleges eseményen, együtt ünnepeljük az alkotó embert és az alkotás örömében született alkotásokat.

Hogy milyenek is az alkotó emberek? Gábor Emese szavaival: Az alkotó ember csak akkor tud alkotni, ha a pillanat és az ihletett pillanat szentségét megérzi, komolyan veszi, s egész életében ennek rendeli alá magát. Megéli-átéli a most-ot. Nem halogat, mert az idő-kerék forog, Alkotó emberként tudjuk, hogy az alkotás folyamata nem mindig könnyű, és vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy semmi sem jön össze, nem sikerül jól. Meg kell tanulni, hogy ne féljünk a kudarctól, hiszen a kudarcokból is lehet tanulni. Kiemelten fontos, hogy az egész folyamat során az alkotás öröme és szabadsága vezéreljen. Végül ne feledjük, hogy a kreatív alkotás nem csak eredmény, hanem az út is, amelyen keresztül önmagunkat felfedezhetjük és kibontakoztathatjuk.

Vannak utak az emberi életek útjai között, melyek keresztezik egymást, azaz egymásra merőlegesen futnak, s egy égő pontban kiteljesedve találkoznak,.. s azután futnak tovább az eredeti irányukba, egymásra merőlegesen, távolodva s nem találkoznak többé.

Vannak utak, amelyek egymás mellett párhuzamosan futnak, közel egymáshoz, de igazán sosem érintik egymást. Mennek az idők végezetéig egymás mellett, külön-külön, de sosem együtt.

Vannak utak, amelyek szembe futnak egymással és elfutnak egymás mellett, ha találkoznak intenek talán, de az is lehet, hogy észrevétlen mennek tovább. S vannak olyan utak, amelyek életükben egy közös irányba, egymás felé hajolva futnak, lassan közelednek, majd találkoznak. Egyik a másikba folyik és onnantól együtt haladnak tovább. Őket a Gondviselés keze vezet.
Ilyen a nemezesek nagy közössége is. Amikor a kiállításon végigtekintünk, pici betekintést nyerhetünk arra, hogy az alkotás során egy egyén, vagy egy-egy csoport miként használja fel ugyanazt az anyagot, a birkagyapjút, s hogy hogyan alakul át a kezük és lelkük nyomán nemezzé.

Felfedezhetünk különféle díszítési módokkal készült munkákat:

1. Vannak az úgynevezett „belehengergetés” eljárással készítettek, amikor a mintát a gyékényre fektetve betakarják az alapszínt adó gyapjúval, ekkor a díszítés csak az egyik oldalon látszik. Ilyen technikával régen készítettek mindkét oldalon mintás takarókat is, ahol az egyik oldal ünnepi, a másik oldal hétköznapi használatra szolgált.
2. Láthatunk tűzéssel való díszítést. Itt a nemezt gyapjúszálakkal varrják át, s díszítményeik leggyakrabban geometrikus minták: négyzetek, párhuzamos vonalak, rombuszok, félkörívek.
3. Egy újabb díszítési mód az applikálás. Ekkor az egyszínű alapra szövetből, vékony nemezből, bőrből kivágott alakzatokat varrnak, esetleg fémlapokat ragasztanak. Így hoznak létre különböző növényi eredetű, görbe vonalú mintákat.
4. Vannak a mozaiktechnikával készítethettek. Ezek a legerősebb, legtartósabb, s igen nagy ügyességet és gyakorlatot igénylő eljárás. Először készítenek két (három) színben összeillő nemezt, amit a szokásosnál tovább hengerelnek, hogy erős és megfelelő vékonyságú legyen. A két nemezt egymásra fektetik, és éles késsel vagy ollóval kivágják belőlük ugyanazt a mintát. A kivágott részeket felcserélik egymással.

A technikák mellett érdemes szemügyre venni a különféle növényi ornamentikákat, a szabályos vagy szabálytalan formákat, a színek játékait, egymásra gyakorolt hatásait. Nézőként figyeljünk arra is, hogy egy-egy nemez szőnyeg miként hat ránk. Leljük- és fejtsük meg üzenetüket.

A kiállítás tereibe járva találjuk meg a Földet és az Eget, leljük- és fejtsük meg üzenetüket! „Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése…. Aki a lényében rejlő tudást önmaga számára meghódította, mindent elért, ami emberileg elérhető; az élet és halál csak felületesen sebezheti, lényegében sérthetetlen és teljes.” - Weöres Sándor