„Kezdetben a művész önző célt szolgál, aztán magáért a társadalomért dolgozik, aztán személyét is, művészetét is odaajándékozza a társadalomnak.” (Gárdonyi Géza)
Gárdonyi Gézától, Fejér megye szülöttétől idéztem, akinek szülőháza szomszédságában vagyunk, a Velencei-tavi Galéria pajta jellegű, többszintes terében. Ide belépve izgalmas képzőművészeti anyag tárul elénk. Klasszikus módon festett vásznak, grafikai alkotások, elekrográfiák, illetve iparművészeti munkák egyvelege fogadja a látogatót. A művek technikai és stiláris sokszínűsége, műfajgazdagsága figyelemreméltóan széles skálán mozog, azok pedig a kiállítótérben izgalmas diskurzusba lépnek egymással.
Az, hogy immár ötödik alkalommal rendezik meg a Fejér vármegyei nyári tárlatot, már egyértelműen hagyományosnak tekinthető. Köszönhető ez a kiállítás fő szervezőjének, Bárány T. Rézia képzőművésznek, aki évről évre életre hívja a nyári tárlatot, folyamatosan és elszántan kutatja fel azokat az alkotókat, akik újabban telepednek meg a vármegyében. Fontos ez számára is, valamint a kiállító művészeknek, sőt, valamennyi műélvezőnek, nekünk, hogy mindannyian számot tudjunk vetni, kik élnek és alkotnak itt, Fejér vármegyében. Fontos lajstromba vennünk azokat az alkotókat, akik professzionális művészként dolgoznak, illetve tanárként, egyetemi oktatóként adják át tudásukat a jövő generációjának.
A kiállítás izgalmasan könnyed, kulturális nyári kalandot kínál valamennyi érdeklődő számára. A tárlatnak nincs külön hívószava vagy címe, azt leginkább a művészek élőhelye, illetve születési, származási helye köti össze. A közös pont, hogy valamennyi kiállító művész Fejér vármegyei, akik büszkék lokális identitásukra és szívesen indulnak ki az itt látható sokszínű és izgalmas tájelemből, látványból, a hely történetéből, illetve szelleméből, a genius loci – ból, a hagyományokból és a helyben megélt élményekből. Az aktuális tapasztalások mindig meghatározóak egy művész számára, akik ezekből képesek valami különlegeset alkotni, élményeiket absztrahálni, hogy belőlük mindig egyedi munkák születhessenek. A jellegzetes vidék, a természet értékei, különösen, ha azok a gyermekkor helyszíneit is jelentik, mindig meghatározó kiindulóponttá válnak a képzőművészek életében.
Az itt talált régészeti leletek tanúsága szerint Fejér Vármegye területe már az őskor óta lakott. A római korban a Duna menti limes védelmi vonal fontos része volt, amelynek egyik központja akkoriban Gorsium, vagyis, a mai Tác település volt. A honfoglalás után a terület jelentősége megnőtt, különösen Székesfehérvár révén, amely az Árpád-házi királyok koronázási és temetkezési helyévé vált. Fejér vármegye természetföldrajzilag az ország egyik legkülönlegesebb és legváltozatosabb tájegysége. Területének északi részét a Vértes-hegység uralja, amely erdőségeivel és természeti értékeivel tűnik ki. Középső része a Mezőföldhöz tartozik, amely síkvidéki tájként a megye legtermékenyebb mezőgazdasági területe. Nyugaton a Bakony hegység lába, keleten pedig a Duna határolja, amely egyúttal fontos közlekedési és gazdasági szerepet is betölt. A megye egyik legfontosabb természeti kincse a Velencei-tó, amely turisztikai és rekreációs központ is egyszerre. És e tó mellett, itt, egy irodalmi jelentőségű helyszínen, Gárdonyi Géza szülőháza mellett valósul meg évről-évre a Fejér megyei művészek nyári seregszemléje.
A kiállításon 20 művész szerepel együtt, ami azt jelzi, hogy 20 jelentősnek mondható festő-, grafikus, szobrász vagy iparművész biztosan él és alkot a vármegyében. Az általuk készített, most látható, mintegy 40 mű mennyisége már olyan mértékű, hogy valamennyiről szinte lehetetlen szót ejteni egy behatárolt időkeretű megnyitón, így inkább tendenciákról, stílusokról és felvetett tematikákról beszélek.
A munkák sokféle technikával készülnek, olajjal, akrillal, pasztellel, akvarellel festve vagy szénceruzával rajzolva, vászonra farostra vagy papírra. Megtaláljuk a számítógép használatával alkotott, fotó alapú nyomatokat, elektrográfiákat, a különböző eljárásokkal készített grafikai alkotásokat, illetve az újszerűnek tekinthető, bitumen felhasználásával készített munkákat is. Az alkotások széleskörű technikai gazdagságát a festett kerámia alkotások teszik teljessé.
A most kiállított anyag kisebb része tekinthető narratív, figuratív alkotásnak, közülük több a figurativitás és az absztrakció mezsgyéjén helyezkedik el. Az ábrázolt testek, elkapott élethelyzetek különbözőek, azok gyakran elmosódottak, emlékszerű foszlányokként vagy fotográfia alapú festményekként tűnnek elénk, amelyek megélt tapasztalatokról, elképzelt vágyakról tanúskodnak. A kiállítás nyári idényéhez igazodva gyakran látunk vízparti témákat, ezidőtájt feltűnő természeti jelenségeket, égitesteket, illetve a természeti tájakból kiinduló figuratív képeket, amelyek gyakran a Velencei tó nádvilágát, környezetét idézik meg. A hagyományok, legendák nyomán alkotott festészeti, illetve grafikai vagy elekrográfiai munkák a helyi értékekről, népművészeti örökségéről is hírt adnak. Kiemelt fontosságú a tradíciók ápolása, különösen, ha azok a lokális értékek őrzését támogatják vagy az ókori mítoszok, mondák kortárs értelemezéseiként, akár azok parafrázisaiként nyernek új tartalmakat.
A figuratív munkák mellett többségben vannak az absztrakt alkotások, amelyekből valamiként mindig a valóságtól elrugaszkodó világ képe bontakozik ki. A nonfiguratív alkotások elsősorban az érzelmek, gondolatok és emlékek által interpretálódnak, amelyeknél gyakran a címadás is segíti az értelmezést. Időnként egy-egy elvont fogalom, cselekedet, címében is jelölt absztrakt stílusirányzat vagy különféle, a természetben is tapasztalható együttállások, álmok, elképzelések alkotnak különös konstellációkat a vásznakon, faroston, papíron, nyomaton vagy kerámiákon. Az egymásba áttűnő, gomolygó színek, geometrikus alakzatok és formák ábrázolása mindig különféle foltokból, vonalakból tevődnek össze, hogy egyszerre érzékeltessék a nyári könnyedséget, mégis a világ összetettségét. Az éterinek tűnő, metafizikus módon értelmezhető munkákban létünk komplexitását fedezhetjük fel.
Gyakran a természeti tájból, látványból indulnak ki az absztrakt alkotások is, miként ezt a figuratív munkákról is megállapítottuk. Bennük a négy őselem, a föld, a víz, a tűz és a levegő szimbólumgazdagságát, összetettségét, egymásra utaltságát és elválaszthatatlanságát fedezhetjük fel. A munkákban gyakran érnek össze a látszólag ellentétes, mégis összetartozó dolgok; az ég és a föld, illetve a geometrikus alapformák; a kör, a négyzet, illetve a háromszög. Az alkotásokban együtt jelenik meg a káosz és a rend, hogy belőlük mindig harmonikus látvány bontakozhasson ki.
A kiállítást végigjárva mindannyian meggyőződhetünk arról, milyen sokféle is a most bemutatkozó 20 Fejér vármegyei alkotó, akiknek munkái, bármely műfajban is készültek, mindig továbbgondolása sarkallnak. A mostani könnyed, mégis mély és komoly vizuális kiállítási élményt átélve, bízhatunk benne, hogy jövőre is megrendezik a VI. nyári Fejér Vármegyei Tárlatot, itt a Velencei-tavi Galériában, Gárdonyi Géza szülőháza mellett, és vele együtt mondhatjuk most is, akkor is, hogy a művészek személyüket is, művészetüket is a társadalomnak, tehát nekünk ajándékozzák.
Fazakas Réka, művészeti író
